A KOH-I-NOOR ceruza

A grafitra egy ismeretlen ember lelt rá a XVI. század második felében, valahol az angliai Scatwaite völgyében. Akkor még nem sejtette, hogy szerkezetének és tulajdonságainak köszönhetően alkalmas lesz íróeszközök gyártására.

Kaspar Faber, egy német asztalos, 1761-ben nekilátott elsőként olyan ceruzákat gyártani, amelyek teljesen úgy néztek ki, mint a ma használtak. Vállalkozása olyan sikeres lett, hogy ma a FABER-CASTELL vállalat az egyik legnagyobb ceruzagyártók közé tartozik.

Közel 30 ével később, a francia kutató, Nicolas Conte, kifejlesztette és szabadalmaztatta a modern ceruzagyártás technológiáját. Egy időben vele Joseph Hardtmuth Ausztriában, a KOH-I-NOOR gyárban, is nekilátott ceruzákat készíteni, de később az ő ceruzái valami teljesen más miatt lettek híresek.

Térjünk csak vissza a grafithoz. Ahhoz, hogy a grafittal tudjunk írni, elő kell készíteni. Ma az eljárás során a grafitot először is feldarabolják úgy, hogy a kristályos szerkezete épp maradjon. Tisztított finom agyagot adnak hozzá, vízzel keverve, masszává gyúrják össze. Utána különböző procedúráknak következnek, majd szárítás után zsiradékkal és viaszkeverékkel itatják át. Azt, hogy a hozzáadott agyag mennyisége a ceruzabél keménységét határozza meg, Franz Hardtmuth, a KOH-I-NOOR ceruzagyár alapítójának rokona fedezte fel.

1848-ban a gyár átköltözött České Budějovicébe és a mai napig is ott található. Ma használt keménységi skálát (KOH-I-NOOR skála), amely betűkből és számokból áll, a Hardtmuth família vezette be. A „H” betű Hardtmuth névre utal, a „B” Budějovicére, „F” Franzra. Az arab számok pedig a puhaság vagy a keménység mértékét jelölik. Joseph Hardtmuth volt az, aki javasolta, hogy a ceruza testének színe ne legyen fekete, hanem sárga és elnevezte KOH-I-NOOR-nak. A névválasztás sem volt véletlen, a KOH-I-NOOR egy híres gyémánt neve (jelentése: a fény hegye), amelyet 1850-ben a Brit Kelet-indiai Társaság Viktória királynőnek ajándékozta. 1888-ban már 17 féle keménységben gyártották talán a valaha legismertebb és ma is az egyik legkedveltebb 1500-as ceruzából! Később még ez a skála is bővült. De miért is fontos ennyire a ceruza keménységét megkülönböztetni?

Mert a rajzolás folyamatában különböző feladatok elvégzésére más-más típusú, eltérő keménységi fokozatú ceruzákat használunk. A H jelzésű ceruzák a kemény ceruzák, a szám növelésével nő a keménységük, tehát jobban karcolják, nyomják a papírt. Kevésbé „kopnak”, nem kell őket olyan gyakran hegyezni. Műszaki rajzok készítésére használjuk. Művészeti rajzok készítéséhez a 8B-től 2H-ig terjedő ceruzák a legjobbak. Itt a B jelzés a puhaságra utal, a szám növelésével nő a ceruza puhasága is és egyben a ceruzával rajzolva sötétebb (feketébb) vonalat kapunk. Árnyékoláshoz kitűnőek.

Vissza a bloghoz